Jung a halászatról és Schmitz vidráiról

jung

“A tudattalannal való foglalkozás létkérdés számunkra. A szellemi lét vagy nemlét a tétje. (…) Ha vannak olyan balgák, akik nem értik, mit csinálnak a halászok, ők akkor sem vétik el tevékenységük évszázados célját, mert mesterségük szimbóluma sok évszázaddal régebbi, mint a szent Grál ma is élő legendája. De nem mindenki halász. Néha ösztönös szinten reked meg ez az alak, s akkor csupán egy vidra, ahogyan például Oscar A. H. Schmitz vidrameséiből ismerjük.

Aki a vízbe pillant, a saját képét látja meg, de mögötte hamarosan más élőlények is felbukkannak; nyilván halak, a mélység ártalmatlan lakói — ártalmatlanok lennének, ha a tó nem lenne oly kísérteties sokak számára. Különleges vízi lények ezek. Előfordul, hogy egy-egy sellő akad a halász hálójába, egy félig nő, félig hal lény.”

(C.G. Jung: A kollektív tudattalan archetípusairól. Scolar, Budapest, 2011. 30-31.)

Hozzászólás