A Zöld Folyó és vidéke

Az ember néha gyűjteni kezd dolgokat: hűtőmágnest, bélyeget, képeslapokat, bizonyos tematikájú könyveket. Közel húsz éve kezdődött, hogy én vidrás dolgokat gyűjtök. Elsősorban verseket, történeteket, könyveket ‒ ezeket néha csupán virtuálisan vagy az emlékeim közt raktározom el ‒, de néha tárgyak is megtalálnak.

Arra jöttem rá ebben az időszakban, párhuzamosan két-három más dologra is hasonlóan figyelve, hogy minden gyűjtésen keresztül be lehet járni a teljes világot, más és más szempontok szerint. De mi itt a kínálkozó szempont? Mit mondhatnak a vidrás történetek állatokról, emberekről, természetről úgy általában?

Vidraének

A vidrákról szóló irodalmi művek sora újabb figyelemre méltó művel gyarapodott 2022-ben: Holly Webb The Story of Greenriver című regényében a vidrák különleges kapcsolatban állnak a vizekkel. Folyó úrnő, aki a víz mentén lakó lények életét vigyázza, egy ezüstfehér vidra képét ölti olykor magára, a regénybeli vidrák pedig szertartásokon, rituális énekekkel szólítják meg és kérlelik őt.

Kék vonalak visszfénye

Jackie Morris neve felbukkant már ebben a blogban, Robert MacFarlane szerzőtársaként, hiszen a The Lost Words című kötetet ketten jegyezték, MacFarlane a szövegért, Morris a képanyagért felelt akkor.

2023-ban Accordion Books címen indított képes-szöveges könyvsorozatot, ezek a kiadványok, ahogy a cím is jelzi, harmonikaszerűen nyílnak meg az olvasó számára ‒ a Morris-féle koncepció szerint pedig egy-egy állat világába vezetnek el bennünket, például a rókáéba meg vidráéba.

Az örvényből a partra

Van néhány klasszikus vidrás ifjúsági regény ‒ ezek leggyakrabban a természet körforgását, a világ antropomorfizált, de figyelmesen követett rendjét próbálják közvetíteni. Igazi klasszikus történetek felemelkedésről és elmúlásról. De milyen szerepe lehet egy kifejezetten kortárs ifjúsági regényben egy vidrának?

A vidra jelenléte a tájban, amikor nincsen ott

A fotós képeket gyűjtöget már sok-sok évtizede,
néhány olyat, ami elkészült,
és még többet azokból, melyeket nem kattintott el.

Víz a kerekre csiszolt köveken

Az ének olyan, mint a víz hangja a kerekre csiszolt köveken – és akkor hatásos, amikor ilyen, tanácsolja Csöndes Vidra a mohawk nemzet barátjaként befogadott Fehér Szarvasnak. Az erről szóló történet alább olvasható.

Él, mint vidra a vízben

Életmódtanácsadói szempontból, úgy tűnik, a vidraélet közel áll a carpe diem filozófiájához.

A szerző, Jennifer McCartney már megírta korábban a lajhárfilozófiáját is ‒ abban nyilván a lassítás szükségességéről próbálta meggyőzni olvasóit.

Az, amiről a vidrás könyv szól, a PLAY betűszóval foglalható össze: Plunge in, Laugh about it, Ask why, Yolo ‒ hozzávetőleges magyar fordításban: Merülj alá, Oldódj fel, Kérdezz rá, Add át magad. Ha tehát négybetűs szó kell a fordításhoz, legyen MÓKA.

Ökopunk

Senki sem teljesen az, akinek látszik, a szereplőknek több arca van – a rajzok ezt szépen jelzik: aszerint, hogy milyen környezetben, kikkel beszélgetve, milyen élethelyzetben jelennek meg a karakterek, más-más identitást vesznek fel. A főhős hol vízitündér, hol vidra, hol szerelmes telepes asszony, hol mágikus erejű nő, amint tudását-varázsigéit adja tovább lányának: „Rontást eloszlass, veszedelmet távoztass!”

Vidrák Devonban

A Brit-szigeteken a vidrapopuláció egy hetvenes-nyolcvanas évekbeli mélypont után növekvőben van. Ahogy David Field, a Buckfast Butterfly Farm and Dartmoor Otter Sanctuary vezetője magyarázza majd, mivel a vidra territoriális állat, lassan megfontolandóvá válik, hogy a gyengébb, például sérülten hozzájuk kerülő egyedeknek a szabadon bocsátás lehetőséget ad-e a túlélésre, vagy nagyjából a jelenlegi az a vidrapopuláció, amelyet Nagy-Britannia most elbír folyóvizeiben és tengerpartjain.

A megtalált ritmus

A ritmust kell eltalálnia a természetkönyvnek, hogy hihető legyen. Itt nem az akciódús pörgés az erény, hiszen a megfigyeléshez idő kell. Tapasztalat is persze, és talán egy kis szerencse.

Vidra a vízimalomban

Mintha egy dokumentumfilmes fogna hozzá egy vidrás történetet mesélni, csak ezúttal kamera nélkül, olyan a The Otters’ Tale, A vidrák meséje.

Robert Macfarlane: Vidra

Vidra csusszan be a vízbe szét se nézve – teste íve odva íve, folyó medre.

Well, well

Van a Vidrawellness kiállítóterében egy tükör, bárki odaállhat elé, és önmagát látja, vidranyomok keretezte térben elhelyezve. Mintha az, aki tükörbe néz, Márton Ágota munkájává változna. Érdemes kipróbálni.

Két szelíd vidra 1880-ból

Két 1880-as, kolozsvári újsághír szelídített vidrákról, köszönet értük Mártának. 🙂 Kiderül belőlük a vidrák hangjáról és szokásairól egy és más, sőt még egy váratlan ellenség is felbukkan.

 

Szelídített vidra 

Kovaliczky Péter ungvári képfaragó és aranyozó mester, M.-Szigeten jártában, onnét egy kis vidrát hozott magával s fölnevelte. E furcsa állat, kivált szelíd állapotban, ma már a legnagyobb ritkaságok közé tartozik, mert eleven állapotban, minthogy éjjel is a víz alatt keresi élelmét, nagyon nehéz hozzájutni. Az említett vidra, az „Ungvár” szerint macska, vagy rövidebb lábai miatt helyesebben nyest nagyságú, gazdájának egyetlen szavára hozzá jő, előtte hátulsó lábaira ágaskodik s nyikorgó hangokat adva kér tőle ennivalót.

Luca története

Ha valaki a magyar irodalomban vidraregény-klasszikust keresett volna, akkor könnyű lett volna ilyet ajánlani neki: Fekete István Lutrája lett volna az, amit keres, mert nem volt más. Mostanig.